ineffable domestic

Fluff, fanfárok, és cukorkahegyek á la Good Omens. (és csúnyán izgulok az új stílus miatt) 

a fogyasztási javaslat pedig: pizsamában, tetszőleges langymeleg bögre itallal.
(lehetőség szerint azért ne whiskey-vel)

(bár ti tudjátok.)

ineffable domestic

Első És Egyetlen Nagy Igazság: az Isten felé áradó, önmagán túlhabzó szerelem nemes.
Kikötés: de csakis az Isten iránti.

Azirafael listába szedve ismételgette magában a lelkébe égett tanokat, angyaliskola, elemi osztály. Az elmúlt évtizedekben mondjuk sokért nem adta volna, ha meglenne neki az anyag PDF-ben is, mert úgy érezte, néhány pontnál erősen megkopott az emlékezete. Nagy nehezen azonban mégis eljutott az Egyéb Nem Tolerált Esetek-ig, melyek, sorolta magában, lehetnek:

a.) a halandók iránt táplált érzelmek
ezt már kevésbé nézik jó szemmel ott fent, avagy: fekete pont
illetve
b.) a bukottak iránt viselt érzelmek

„Bűn, fiatskám, álságos, kórságos bűn”, avagy: rovó/ az Intézményvezető hangulatától függően eltanácsolás.

Azirafael jelenleg a felgyűrődött nadrágjáig bűnben feküdt. Magához ölelte a gondolatokat, a szárnyai alá simította őket, úgy őrizte. Magához ölelt ezen kívül egy darab békésen szuszogó (sziszegő) Crowley-t is, aki újonnan szórakozásnak tekintette az alvást, mi több: kedvenc tevékenységei egyikévé lépett elő. Azirafael ebben csak azt sajnálta, hogy álmában dobálja magát, illetve, hogy latinul káromkodik (egyszer pedig, feltehetően egy különösen vehemens rémálom közben, a Queen Jesus c. számát kezdte dúdolni erősen archaikus dalszöveggel*)

Felébredéskor persze mindent tagadott.

Olyasmi ez az ő kapcsolatuk, gondolta Azirafael, miközben végigsimított a másik hiányosan fedett gerincén, mint az embereknél azonos neműek szerelme; senkit sem kellene, mégis mindenkit zavar. Nem mert ugyan nagy következtetéseket levonni, de úgy gondolta, ha Isten rájuk, elviekben szeretett gyermekeire ilyetén nem figyel, akkor csak nem épp azt fogja vérben forgó szemekkel húzogatni, hogy ki kivel lép szerelemre. Ezt amúgy készségesen megtették helyette az emberek.

Ők persze más téma, fűzte tovább gondolatait, majd ezzel a lendülettel az ujjaikat is.
Furcsa tény, de felmérések bizonyítják **, hogy tízből kilenc kisiskolás karmokat rajzolna egy démonnak (ami azt illeti, szarvakat is, de ezen félreértelmezéstől most helyszűkében eltekintünk), Crowley keze azonban hűvös volt és szép, akár egy szenté.
Vagy márványszoboré.

Vagy márványszenté.
Azirafaelnek kedve lett volna Rómeó és Júliát idézni, természetesen eredetiben, miközben csókkal illeti ujjait, de ezt még ő is túlzásnak érezte. Helyette csak csendesen követte ujjbegyeivel a redőket. Évezredeknél mélyebb, láthatatlan árkok szántották a sima bőrt. Valamiért biztos volt benne, hogy ott vannak benne a könnyei, és a démon könyörtelen kiáltásai. Ott rejlik bennük mindaz, amit sosem mondott el neki, amit mindig is tudni akart. Crowley sosem beszélt a bukásáról. Fennhangon szidta a rendszert, vagy éppenséggel élvezte annak előnyeit, de soha, még szóba sem hozta, hogy mi volt az előtt.
Azirafael csendesen várt, annak biztos tudatában, hogy másnak úgysem mondaná el.

Tőle szokatlan szilajsággal azonban azt is elhatározta el, hogy feltárja, és elsimítja a fájdalmat, tart ameddig tart, ideje van. (és mert azt hallotta egy jóslással foglalkozó tévécsatornán, hogy könnyebben válnak valóra az álmok, ha tudatosan leírjuk őket; titkosírással ki nyomta egy post-ittel a hűtőre.) A szabad akarat erejéhez, mint olyanhoz mondjuk elég szkeptikusan viszonyult, de ki tudja-alapon adott neki egy esélyt. Úgy gondolta ugyanis, hogy ha már ő sem bízik benne, akkor igazán semmi létjogosultság nem jut nekik ebben a világban.

Azt pedig nem tudta volna elfogadni.

A bírvágy határozottan angyaltalan dolog, Azirafael mégis úgy magához szorította a másikat, hogy az felriadt álmából.
- Szzhhissszz.- mondta Crowley

- Hupsz, elnézést.- mondta Azirafael.

- Placcs.- mondta a szerencsétlen sorsú kakaósbögre, akit a démon egy fordulatból lelökött a dohányzóasztalról.

- Hmmpffhh-mpfh.- mondta az Azirafaelbe szorult meglepődött levegő.

Crowley félreérthetetlenül mosolygott, megnyújtotta a gerincét, majd csettintett, mire az előbb említett kakaó készségesen visszalebegett poharába.

A továbbiakban fontos szerep jut egy szemüvegnek (leesik, eltörik), egy pár szárnynak (kinyílik, rebeg) valamint egy leengedhető rolónak, ami Crowley pillantására lassan, és mindenféle mechanika nélkül ereszkedni kezd.

----------------------------------------

*Megláttam Őtet a tömegben
Temérdek népek Őkörüle

Koldusok kiáltának, s leprások nékije
…S így tovább, az ismert történet alapján.

**Azirafael kipróbálta, két hétig délutáni napközit helyettesített. Az ősz hölgy ugyanis, aki a bolt mellett lakott, és egy ideje úgy tekintett az angyalra, mint saját bejáratú unokájára, temetésre utazott, és ott is maradt még egy darabig ügyintézni. Azirafael természetesnek vette, hogy ez időre beugrik a helyére a tanárhiánnyal küszködő iskolába. A vezetőség természetesnek vette, hogy papírok nélkül is felvegye.