powder
Good Omens párperces.
Figyelmeztetés: flangst.
(Avagy találjuk ki együtt, miért indulnak a legnagyobb boldogságból, és miért jön közbe mindig valami, majd amikor megvan, szüntessük is meg, mert ez nem állapot. Ha összefogunk, sikerülhet. *lelkes induló* )
Powder
Azirafael hazafelé biciklizik, surran a járda a leeresztett
kerekek alatt. Egy magasabb szegélynél leszáll, és óvatosan feltolja. A
zebránál is, szabályosan. Fél az autók között menni, a gyalogosok miatt viszont
csak lépésben halad. Egy néni a gurulósát húzva, céltudatosan baktat előtte.
Csontos, kihúzott váll, szigorú madárvonások. Gondolatban bocsánatot kér tőle, bár
csak egy egészen kicsit előzte be, és biztosan
nem csapott olyan nagy menetszelet, hogy meglökje az asszonyt, de jobb a
békesség. A sopánkodást, és holmi huligán fiatalokra tett cseppet sem úrhölgyi megjegyzéseket
szerencsére már nem hallja.
Elgurul a bordóra festett ’Bar Soho’ mellett, majd ráfordul
a Greek street-re. Lámpát kap. Valaki utána szól, de nem reagál, a
csomagtartóra rögzített (professzionálisan: egy rozsdás pókkapoccsal és egy erősebb
imával) táskát figyeli. Boldogan sóhajt- még megvan.
*
Szerette az Old Compton sarkában megbúvó kisboltot: a négy
lépcsőfokot, ami az ajtóhoz vezette, a fűszerek illatát, és ahogy belépéskor
megcsapta a langyos félsötét, a falon futkosó apró fényeket. Az árus egy
vénséges arab, arcából nevetve villan ki a csorba fogsor, ahogy teával kínálja,
és kedves fiamnak nevezi. Azirafael őszintén nem értette, miért nem járnak ide
sokkal többen.
- A szokásosat kéri?- Bólint, és míg az öreg egy apró
kanállal méricskélni kezd, ő tűnődve a faliszőnyeg mintájában feledkezik. A perzsák
ősi vallása szerint a Jó és a Rossz örök ellentéte tartja mozgásban a világot. Elnézi
az egymásba fonódó égmadarakat, és arra gondol, hogy ők aztán hozzáteszik a
magukét a mozgáshoz. Vörösek lobbannak benne vad indás narancsokkal, egymást
kergető lepkeszárnyú szörnyek az intarziák között. Felbuknak, alámerülnek, elbuknak,
ne vonj párhuzamot, ez csak egy textildarab. Megzörren a papírzacskó, az érdes
hang pedig kizökkenti a gondolataiból.
Lista. Emlékezz a listára Azirafael. Terminál. Egyenleg. Kód
nem kell. Zöld gomb.
Terminál (Az nem egy csarnok?) Kódgomb. Zöldgombkód. Egyenleg. (Miért vannak gombok egy csarnokban?) Aláírás. (És miért nincs gomb ezen a kártyán?) El ne felejtsd, aláírás.
Terminál (Az nem egy csarnok?) Kódgomb. Zöldgombkód. Egyenleg. (Miért vannak gombok egy csarnokban?) Aláírás. (És miért nincs gomb ezen a kártyán?) El ne felejtsd, aláírás.
A pulton heverő toll felé nyúl, amikor hirtelen megmerevedik, lesápad, az oldalához kap, és elnyúló
arcvonásokkal fordul az árus felé. Remeg a keze. Gyorsan körbetekint, félpillantásokból
felméri a veszélyeztetett embereket, két lézengő egyetemista, egy teázgató
hölgy a sarokban, és a polcoknál mintha egy középkorú férfi kutatna a dobozok
között, rendben, az csak négy, az árussal együtt öt, talán még időben ki tudja
menekíteni őket, csak el kell kiáltania magát és talán kirobbantani az ajtót és
-
- Szól a telefonja, kedvesem, nem veszi fel?- Az
oldalzsebében konokan, bordát bántóan rezeg a készülék, majd Freddie kacér crazy
little thingezésbe kezd. Azirafael megnyugodva, és igencsak rosszallóan sóhajt
egy nagyot, majd rábök a hívás fogadása opcióra. Le akarja szidni a váratlan
hívásokért, mint mindig, de akkor be kellene ismernie, hogy megijesztette a
készülék. Megint. Különben is, kezd
megbarátkozni bele, van például az a kígyós játék, amivel, gondolta végig, az
illőnél többször játszik. A füléhez emeli, igedes szusszanás a másik oldalról. Belemosolyog
a vonalba.
-Szia. Épp fizetek. – összevonja a szemöldökét.- Igen, megy.
Igen, képzeld, tényleg megy.
Mi?! Kizárt. Neeem, nem. Azt nem. Na jó, megbeszéljük. Rendben, akkor otthon. – bontja a vonalat. Az árus kajánul ráhunyorog.
Mi?! Kizárt. Neeem, nem. Azt nem. Na jó, megbeszéljük. Rendben, akkor otthon. – bontja a vonalat. Az árus kajánul ráhunyorog.
- Szép is, ha az ember fiatal és szerelmes. – Azirafaelnek
nincs szíve megcáfolni az elmerengő mosolyt, biccent, és rendezi a számlát.
*
A bicikli a járdának csapódik. A kerék őrülten kattogva
forog, a kakaópor pedig lüktetve szétömlik a betonon. Azirafael rohan, ő
lassításban érzi, a bemondónő később, az esti hírekben elképesztő lélekjelenlétként
emlegeti.
A kislány a járdaszélen feküdt. Szőkésvörös haja volt, és
lassan, álnok, ragadós alattomossággal folyta körbe a vér. Mellé vetődött,
rázta a fájdalom, ahogy a kezét a sebre szorította (aprón remegő szempillák. pici
száj. éles szilánkok a tarkó puha hajszálain) Ujjai alatt érezte a vér
bizsergését, és a búcsúzkodó életet. Egy pillanatra a gondolatait is tisztán
hallotta, riadtság és megnyugvás elegye, olyan üvöltenivaló természetességgel,
ahogy csak egy gyermek tudja felfogni a világot. Közel hajolt hozzá, és a
sírást visszafojtva, suttogva, ősi szavakkal megáldotta. A kislány szemében
felragyogott a béke, szájával mintha az angyal szót formázta volna… aztán csak
a csend volt, vákuum-üresség.
A szirénák ellepték, két oldalról üvöltöttek rá, fények
robbantak és rohanó emberek mindenhol, gurul a mentőágy, ijesztően csattog a
kereke a köveken, hiába-hiába-hiába-
A füle bedugult. Valaki foszlányokban válaszolgat egy
rendőrnek, baleset, mmmhhntális ütközés, hnnghnnnhhdhdhdnki a kereszeződésből- -nem
tudott megállni- nnngggrántott-elrántott kormánykikerülniakarambolt- nem tudott
megállni-krzzgszddrrrrr- a járdára fel-
A csend dobol a hártyán. Rebegteti, és lassan át is
szakítja.
Miért.
A földön görnyed és émelyeg, erős kezek a vállán, egy mentős
segíti talpra. Igen, uram, az adatait ráér később is, üljön le és lélegezzen
mélyeket.
Teremtő, miért.
Nyög valamit. Ugyan uram,
Uram! így is többet tett érte, volt vele valaki az utolsó percekben, ilyenkor ez a legfontosabb, fontosabb mint gondolná, mert…
Uram! így is többet tett érte, volt vele valaki az utolsó percekben, ilyenkor ez a legfontosabb, fontosabb mint gondolná, mert…
Azirafael nem figyel rá. Mindketten tudják, hogy a hivatalos
bariton őt akarja megnyugtatni, de ő nem
akar megnyugodni.
Lenéz az ujjaira: lassan megszárad a vörös. A könnyei is.
A mentőtiszt még mindig mormol. Azirafael lerázza magáról a
valahonnan rákerült plédet, majd felegyenesedve két árnyékot vesz észre a szeme
sarkából.
Az egyik egy ijesztően ismerős lökhárító.
A másik a kormányt elfehéredett ököllel szorító, üvöltő
Crowley.
Megjegyzések
Én tudom, hogy flangst
de
ekkora kibaszott magasságkülönbséget
Nem szóltál, hogy egészen kicsiny galaxisunk sarkáig viszel fel és onnan szándékozol egyik pillanatról a másikra visszahajítani, nem szóltál hogy lángra kapok és azelőtt elégek, hogy a Föld légkörébe érnék.
Ez úgy... kimaradt.
Ó. Te. Magasságos.
Most újra és újra visszaolvasom azt a részt, ahol Azirafael szívinfarktust kap a mobiljától, mert istenien édes és belemarkolok a legközelebbi csillagba és nem vagyok hajlandó zuhanni.
Hullócsillag volt.
A faszom.
Ennél kevéssé koherens kritikát elképzelni sem tudok, de... de ez most nagyon ilyen.
Azt még hozzá kell tennem, hogy elképesztően örülök, hogy frissítettél, és sajnos be kell valljam - annak még jobban, hogy Good Omens, aminek pedig a legjobban - hogy már megint kibaszott csodálatos lett. Két teljesen különálló univerzum tökéletes összemosása.
icant.
harangzúgásnyi
csönd.
mert a vége felé közeledve már fordítgattam magamnak, mit látok és mit érzek (van valamiért ez a rögzült interpretációs kényszer a mai emberben), és egészen megnyugodtam, hogy kellemes volt, köznapi, egy mágikusan realisztikus valóság-szelet a kedvenc karaktere(i)m köznapjaiból, aztán
az utolsó sorok úgy értek mint egy frontális ütközés
gázolás, amit a gyomorban érezni és aztán koppan a fejem a betonon és igen, még élek, de hirtelen nincs jelentősége. hátradőltem a székben és kellett vennem egy nagy levegőt.
ez a történet egy perzsaszőnyeg, szépen futó szálakkal, amiből aztán egyet kirántanak, hogy még sem legyen tökéletes (mert csak isten alkothat tökéleteset), és mégis így éri el a legteljesebb szépséget; és kell belé ez a kitépett katasztrófa
és mint egy balesetnél, csak motyogom magam elé hogy "úristen" és nem tehetek semmit; és lejátszódik az egész újra és újra és újra
katarzis. és még mindig ott állok a fényszórók körében és remegek.
Először az a kellemes langyos közeg, mint egy békés otthoni délután, forró teával.
Aztán a levegő után való kapkodás, mert szívbemarkolóan leírtad, hogy mit tehet - illetve mit nem tehet egy angyal. Dat feels.
Végül pedig az a "bemosok magamnak, ha már a billentyűzethez ennyire közeli viszonyba került a fejem" szituáció, mikor úgy érzed, hogy az Antarktiszról importált jeges vizet a nyakadba loccsantják minden előzetes nélkül. Hektoliterszám. Crowley. Ül. Amögött. A. Kicseszett. Volán. Mögött. És. Ő. Ütötte. El. A. Lányt.
*Szipogva kutat még értelmes szavak után*
.
.
.
*nem talált, csak egyet; fantasztikusanfélelmetes*
http://media.tumblr.com/tumblr_lq0xxf7XnP1qafrh6.gif
Szakadj meg.
A koherens vélemény vége.
El sem hiszem.
Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy egyik pillanatban még jókat derülök Azirafel szerencsétlenségén, a másik pillanatban meg üvöltök.
Kiirhattad volna igazán, hogy az érzelmi vasút, nagyjából a Mount Verestet és a MAriana-árkot köti össze, de ez még messze jár a valóságtól, bár megmagyarázza, hgy miért nem vagyok kinyögni egyárv szót sem.
Cafatokra szakadtam.
Basszus.
Menj a sarokba és gondolkodj el azon, hogy mit tettél, aztán légyszives irj még ilyeneket, mert...mert...áh úgyis tudod! Inkább megyek és megpróbálom összeszedni magam. Nem fog menni.
Köszönm, hogy olvashattam!
Úgy értem
Rohadtul
Nagyon
Fantasztikus.
Úgyám.
Nagyot mosolyogtam rajta, és
KÖSZÖNÖM, azt. ♥
És nagyon örülök, hogy tetszett, ha már a frissítések sajnos ilyen…lassan követik egymást. Mindenesetre Good Omens all the way, mert sosem elég ebből a két leírhatatlan, megfoghatatlan tüneményből.
(lehet én nézek el valami teljesen nyilvánvalót, de melyik két univerzum univerzális összemosódására gondolsz ott a végén? ^^ )
” mit tehet - illetve mit nem tehet egy angyal” hát ez az a pont, ahol mindig cserben hagynak az érzések, elképzelni sem tudom, vagy akarom, hogy számukra mit jelenthet az ártatlanok halála. Hogy hány száz éve nézi ezt. Hogy miként képes elhallgattatni magában az üvöltő segítési kényszert, hogy mantrázza, hogy minden okkal történik. Elsőre tovább akartam vinni ezt a történetszálat, csak úgy Azirafael egyre keserűbbé, hitébe belefáradóvá kezdett válni. Ami szintén egy érdekes történet alapja lehetne *eljátszik a gondolattal* de Azi itt , bár csalódott és értetlen, rendületlenül hisz.
Köszönöm, hogy írtál. ♥
p.s.: az a kép meg.
AZ. Nem engedem hogy bántsátok Cast.
Más kérdés belegondolni, hogy ennek a kettőnek vajon hol lehet a megtisztulás.
Jelentőségteljes csend.
Dolgok, amiket jobb nem kimondani.
Köszönöm, mindent, a folyamatos inspirációt és azt a pofátlanul tökéletes kihúzott perzsaszőnyeges mondatot is. (a mágikus realizmusért meg emlékeztess hogy öleljem ki a lelket is belőled.)
De legyen így, próbálok még ilyeneket írni. Angst lelkünk mindent átvészel.
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál. ˇwˇ
Tervezel amúgy valami folytatást hozzá? Bár valószínűleg nem az lenne a legvidámabb beszélgetést, de érdekelne Azirafael és Crowley első találkozása / beszélgetése az eset után. Főleg, hogy Crowley-t igazából jobban sajnáltam, mint az angyalt. :(
HÁT MOST MONDD MEG itt van ez a szerencsétlen aki elhatározza, hogy jó, ha már így úgy tűnik véglegesen egy angyal mellé keveredett, visszavesz a modorból, és csak szigorúan a munkaköri feladatok, egy kis koccanásos baleset, kéz –és lábtörés (esetlegesen szilánkok tépik véresre a sofőr felsőtestét de abban is ott lappang a hepiend hogy majd a kórházban élete leendő szerelme fércelgeti össze bájosan pillogva) erre itt van ez. Csak így megtörténik, a legjobb akarat ellenére. Nálunk aztán különösen érdekes elgondolkodni a sors/isteni beavatkozás/véletlen vs. szabad akarat kérdéskörén.
Szóval nem mondom azt, hogy nem gondolkodtatott el az ötleted, mert kegyetlen lenne, de nagyon sok potenciált rejt magában. Nagyon. Sokat.
N a g y o n.
És így-ennyire köszönöm ezt a pár sort is, légy aki vagy. ^^
*pár perc elteltével*
Hát azért ennyire nem voltam felkészülve!
Elolvasni tényleg párperces volt, de hogy hány nap/hét/ki tudja mi után fogom elfelejteni az utolsó mondat vizualitását, azt nem tudom.
Köszönöm az erőteljes élményt! :)
Nincs is jobb érzés, mint gloomy sundayt csinálni egy kellemes vasárnapból. Időközben felkerült a folytatása, pontosabban az utórezgései is, angelene címszó alatt. *göthös mosoly*
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál. :x